Búcsú az írótól

Akik táviratot , levelet, vagy lapot küldtek lányának, Andreának .

Györffy Andrea köszöni a fájdalmát enyhítő sorokat , és egyben köszöni a temetésen jelenlévő Györffy László ismerőseinek, barátainak jelenlétét. )

" Kedves Andrea !

A II.KOR. 5/l-el kívánjuk, hogy fájdalmatok enyhüljön.

Giovanniék , Regina és Kornél "

" Kedves Asszonyom!

Szomorú szívvel olvastam az újságban is a hírt, a " tragikus körülmények között" megütötte fülemet, hiszen Lacinak sokáig írtam az antidepresszív szereket, de igazán depressziós Ő soha nem volt. Igaz, úgy fél éve, mikor hívott, arról panaszkodott, hogy nem tud írni, amit ő tragikusan tudott megélni. Betegségeiről - mint orvos - tudtam, örültem, hogy sikerült a bizony veszélyes tumoros folyamatán felülkerekednie(?).

Sajnos 11-én el kell utaznom ( gyermek síelése ), így a temetésen nem tudok személyesen ott lenni, amit őszintén sajnálok.

Ha egy mód van rá, megkérem, hívjon fel egy mondat erejéig, hogy legalább tudjam mi történt vele.

Kérem, fogadja őszinte részvétemet.

Üdvözlettel:

Zonda Tamás dr. "

Kedves Györffy Andrea !

Fogadja együtt érző üdvözletünket László elhunyta alkalmából.

Tehát ő már nem jön az Orczy térre, a Kévés-Kápolnába, Ő - aki 1956-ról az eddigi legjobb és szebb regényt írta az ífjúsághoz, saját fiatal kora napjait felidézve. Egy hete, hogy pesti lakcímén érdeklődtem hogylétéről, válaszára hiába várok.

Tisztelettel köszönti:

Csete György

" Laci váratlan halála fájdalmasan érintett:

Bertalan Tivadar "

Mélyen tisztelt Asszonyom!

Sajnos nem volt módomban elmenni Laci temetésére. Utoljára talán tavaly ősszel hívott föl, kórház után és mondott szomorú dolgokat, lehangolókat, de semmi olyan lényegest, amiből az következett volna, ami történt. Azt csak Kévés György mondta el nem is olyan régen. Jóban voltam Lacival, de elég ritkán találkoztunk és végül is keveset beszéltünk, főként személyes ügyekről nem nagyon volt szó. Így nagyon meglepett cselekedete.

De mint bizonyára tudni tetszik, február 22-én a már hagyományosan az utolsó vasárnapi szentmisét Kévés György kezdeményezésére Laci emlékének szentelte itt az Orzcy-téri Katakomba Kokárda kápolnában vértesaljai László jezsuita atya. Sokan voltunk és utána még a galériában - ahol többször is találkoztunk - rá emlékeztek az itt lévők.

Engem is megrendített halálának híre már akkor is, amikor nem tudtam a közelebbi tragikus körülményekről. Fogadja őszinte részvétemet.

Kiss Dénes

Györffy László elvesztése miatti fájdalmában őszintén együtt érzünk családjukkal, a Magyar Írók Egyesülete és a Lyukasóra szerkesztőség tagjai.

Őszinte részvétünk az egész családnak! Laciért február 22-én vasárnap de. 11 órakor a katakomba kápolnában ( Bp. VIII.Baross u.135.) Vértesaljai László jezsuita atya gyászmisét fog celebrálni.

Földvári Éva, Kévés György, Kovács András

****

" Szeretném kifejezni részvétemet jó ismerősöm és kollégám

Györffy László korai elhunyta miatt.

Dr.Csath Magdolna "

Kedves Andi, Zoli, Luca, Máté és Áron!

" Soha nem feledjük azokat,

Akik megérintették lelkünket,

Emlékük szívünkben él tovább."

Pénteken gyertyát gyújtunk, és gondolatban Veletek leszünk ezen a szomorú eseményen! Vigyázzatok egymásra!!!

Valica, Öcsi "

Megrendülve a szomorú hírtől, kérem fogadják őszinte részvétemet.

( Köves József )

Szeretetet és közmegbecsülést érdemlő édesapja halála erősen megrendített.

Györffy László cselekvő magyarsága példázat marad.

A család gyászában osztozik:

Lezsák Sándor, az országgyűlés elnöke

Fogadja őszinte részvétemet édesapja barátjától.

Kiss Gy.Csaba

Tisztelt Asszonyom!

Engedje meg, hogy fájdalmában osztozva, a Duna televízió és a magam nevében kifejezzem részvétemet Györffy László elhunyta miatt.

Személyében a magyar Irodalom kiemelkedő alakját vesztettük el. Szeretném kinyilvánítani, hogy a Duna televízió a jövőben is kötelességének tartja szellemiségének megőrzését.

A nehéz órában Önnel és családjával együtt érezve kezeit csókolja:

 Cselényi László elnök

Kedves Györffy Andrea !

Kérem, fogadja együttérzésemet édesapja halála miatt!

Jól ismertem őt, küzdelmét a betegséggel, amely túl korán elvitte.

Megnyugvást kívánok Önnek és egész családjának.

Fülöp Zsuzsanna a Jel folyóirat egykori szerkesztője.

Kedves Andrea !

Magamban, csendben búcsúztam Lacitól. Lelkifurdalással is: a 2008-as könyvhét után telefonon keresett, de mindketten elmaradtunk a beszélgetés megszervezésében. Pedig nem szűntünk meg baráti szívvel vitatkozni...

Őszinte részvétemet fejezem ki. Bízom benne, hogy Laci nem keserűen távozott: legalább az életművébe vetett hit vigasztalta.

Tisztelettel, üdvözlettel: 

Tarján Tamás

Tisztelt Andrea Asszony!

Mélyen érintette és nagyon lesújtott a gyászhír. Legértékesebb baráti pályatársaim egyikét veszítettem el. S nem csak én, hanem az egész magyar irodalom. László életműve maradandó, miként erőteljes tehetsége, markánsan tiszta embersége, tiszteletet parancsoló egyénisége is felejthetetlen. Maradandóan osztozom gyászukban, nehéz tollal, nehéz szívvel:

Gerencsér Miklós

Kedves Andrea !

Végtelenül sajnálom a történteket, nagyon megrendített. Hiszen még csütörtökön felhívtam valami tanácsért és elég hosszan beszéltünk,- be is ajánlott egy ismerősének. Pénteken este újra hívtam, hogy röviden beszámoljak a fejleményekről,arról, hogy minden rendben volt és megköszönjem a segítségét. Ő ekkor nagyon nyűgös volt, nem akart sokat beszélni. Nehezen viselte rokkantságát szegény.

A hetvenes évektől ismerem: Győrben játszottunk együtt, az Ahogy tetszik-ben partnerek is voltunk.

A Margitszigeten is gyakran találkoztunk, mert a Sportba járt úszni ő is. Emlékszem micsoda erővel gyűrte le a torkát megtámadó kórt, hogy a rádióban rendesen tudjon beszélni újra. De úgy látszik ez a láb-dolog, s ki tudja még mi minden, ez már túl sok volt, nem bírta el.

Végtelenül rendes, tisztességes, segítőkész embernek ismertem, jó kolléga volt. Nagyon sajnálom, hogy elment,- megint egy jó-barát.

" A jobbak elmaradnak" - írja Babits Mihály.

Őszinte részvétem:

Szűcs Ildikó

Kedves Andrea !

Fájdalommal értesültem édesapja Laci haláláról. Köszönöm,hogy értesített.

Levelem oka nem csupán az, hogy a temetésen, sajnos nem tudok jelen lenni - amiért elnézést és megértést kérek- de sokkal inkább az, hogy elmondjam, igen becsültem őt. Györffy Lászlóhoz évtizedes barátság fűzött, amely az utolsó cca. 10 évben ugyan, más sors utak okán, ápolatlannak tűnhetett, de ez nem jelentette változatlan szeretetemet és nagyrabecsülésemet iránta.

Ő nagyszerű író, kitűnő színész és tántoríthatatlan harcos ember volt, akinek a Kárpát medencei mai világ- sokakhoz hasonlóan - nem adott életében sem méltó szeretetet és megbecsülést, sem pedig benső nyugalmat elégtételül.

Itt hűnek lenni nagy áldozatot követel. És fölöttébb nagy lelki erőt.

Mi egyazon korosztály lassan elbetegesedő örökifjainak tűntünk. Ez a szomorúság, az Ő halála figyelmeztetés, hogy nem itten kecsegtet az örökélet. S nem lehet elég a teremtő közelébe húzódva élni.

Szeretném, ha érezné osztozásomat gyászában. Az ő halálát magam is gyászolom.

És kívánok mindazonáltal belenyugvást, merthogy ő elnyerte immáron azt.

Fogadja kedves Andrea részvétemet. És adjon az Ég kegyednek életerőt, hitet a továbbiakban.

Szeretettel üdvözlöm:

Szabados György

A MÁSODIK NEKIFUTÁS
GYŐRFFY LÁSZLÓ HALÁLÁRA

Nem tehetted meg velünk s a nagy bajban vergődő magyar nemzettel!Mikor két nappal ezelőtt háromszázötven televíziós adásomat,- azon töprengtem: leendő hagyatékomat - gondosan csomagoltam ládákba, új otthonomba költözvén, mind gyakrabban bukkant elő Győrffy László neve. Hiszen amikor csak lehetett, behívtam televíziós műsoromba.Markáns, határozott véleménye, magyarságeszménye, igazságérzete érzékenységével, lelki finomságával együtt adásról-adásra irodalmi publicisztikai gyöngyszemekké váltak.Író, publicista- ebben a titulusban állapodtunk meg. A nézők szerették.Ha két-három hétig nem hívtam be a stúdióba, jöttek a szemrehányó telefonok!Főleg a hölgyektől. Hiányolták a filmszínész külsejű, megnyerő férfit! Tetszett nekik! Mellesleg színész is volt egy ideig.A Magyar Rádióban is rendszeresen olvasta fel fontos jegyzeteit! Mígnem az új, politikai pincér mentalitású neoliberális elnök ki nem tiltotta az összes neves publicistával egyetemben! Ez csapásként érte! Még többször hívtam műsoromba! Laci régi jó barátom.Amikor a hetvenes évek elején Pap János, a véreskezű Veszprém megyei pártgengszter eltávolított a megyei laptól, politikai alkalmatlanság okán, Győrffy Laci fogadott be pesti lakásába. Ott húztam meg magam többször, jó néhány napig.Közben megvitattuk a félelmetesen kíméletlen, alattomos Kádár- féle diktatúra újabb és újabb rémtetteit, kollégák elmeszelését, lapok, írások, újságírók be- és kitiltását.Laci szeizmikus érzékenységgel fogta fel a világ s a körülöttünk lappangó veszélyjelzéseket.Így, efféle jelek és félelmek közepette alkotott, írta regényeit, novelláit. Házalt velük, a kitűnő írások nemigen kellettek, de azért meg-meg jelentek kötetei! Tartottak tőle! Ha belehúztak írásaiba, akkor felüvöltött! Publicisztikáit jóval később, inkább a kommunista diktatúra látszólagos bukása után írta, publikálta. Mert bizony előtte - noha ő vállalta- a vélemény kimondása veszélyes volt. Nem mintha ma nem lenne az.Laci a Budapest Tv-ben, majd négy esztendőn át a Zenit Televízióban , a Magyarok Világa című adásomban nagyon jól érzete magát. Bölcsen fogalmazott, keményen érvelt. Százezrek fájdalmát és reményét fejezte ki irodalmi stílusban, emelkedetten. Sok-sok nézőt vonzott a tiszta magyar szó és gondolat! Az utóbbi időkben nehezen tehettem fel kérdéseimet, mind nagyobb energiát bevetve irányíthattam a vele való beszélgetéseket. Rendszeresen ő beszélt a legtöbbet.Oly sok gondolatot akart közkinccsé tenni. Felvilágosítani az embereket a bennünket körül vevő agymosásról, az igénytelen-silányuló világról, a kultúra térvesztéséről, a politikai megtévesztésekről.  Többi vendégem is élvezte, pedig az egy órás idő s Laci sok tiszta érve, gondolata-indulata bizony előlük csipegetett el perceket. Autója nem volt. Az éjszakába hajló adások után magam vittem a Lipótvárosba, lakására. Ott, a ház előtt folytattuk a világ dolgainak megvitatását. Aztán eltűnt, magam is szaladoztam hol súlyos klinikákra, hol pedig a Dunántúl bíróságaira szignált pereim tárgyalásira. Véleményt mondtam, vendégként a HírTV-ben, de tényállításként fogta fel egy bíró, aki beperelt. Öt évig tartó ügy! A büntetőpert megnyertem, bűncselekmény hiányában, ám a személyiségi jogi pereim rosszul álltak. El is ítéltek, hatalmas - hatalmas összegre. Laci nem értette!

-Micsoda?! Hát nem is utaltál rá, általános alanyt használtál, a nevét se ejtetted ki!Egyre dühödtebben méltatlankodott, az ide vissza-betörő diktatúrát, a véleményalkotói szabadság eltiprását emlegette. - Kuss-ország ez, nem demokrácia!

Laci nehezen élt, mint nemzeti értékek mentén alkotó-élő, a magyarságért tenni vágyó írók, publicisták, közéleti személyiségek, alkotó magyarok. Ő is, mint magam is, hosszan időzött tétován élet és halál mezsgyéjén, amikor megtámadta a gyilkos kór. A gégerák! Ám akkor- akkor!- iszonyú erővel, élni és tenni akaró energiával legyűrte a halált. Az operatőrökkel szertartásos-aprólékossággal beszélte meg a stúdióban, miként komponálják a képet, úgy, hogy nagy műtétének hege- nyoma, a hosszú vágás a nyakán, ne látszódjék. Örültem ennek! Hiszen a hiúságnak talán azért éppen nem nevezhető Győrffy jelenség, ez az életerő, magatartás számomra azt bizonyította, Laciba visszaköltözött a férfi! Magányosan élt.Kisvártatva egyre tüskésebbé, türelmetlenebbé, mind ingerlékenyebbé vált. Hallottam, valaki, egy kedves hölgy felbukkant az életében. Ennek is örvendeztem. Egyre derűsebbé vált, magabiztosság váltotta fel korábbi, időnként fel-felbukkanó tétovaságát. Jó volt látni Lacit, a kiegyensúlyozott, elegáns, magas férfit. Aki minden bizonnyal szerelmes lett. Túl a hatvanadik életévén. Ebben a korban veszélyes, törékeny-kegyetlen is lehet a szerelem.Laci élte új életét, ritkábban jött, ha hívtam a műsorba, olykor elhárította, sejtelmesen lemondván: programja van. Aztán nagy csönd támadt körülötte. Majd kisvártatva ránk tört az első nekifutás híre. Azonnal hívattuk a mentőt! Hátha meg lehet menteni! Könnyel küszködve, összeszorított ajakkal vártuk a hírt az intenzív osztályról. Csak nem jött! Vajon élete egyre szűkülő mezsgyéjének mely oldalán lel útra. A halálén vagy az életén?! Az élet győzött! Mintha nem örült volna neki!  Mi bezzeg annál inkább, noha lappangott bennünk a félelem. A Lacit féltő aggodalom. Soha nem volt suicid hajlam benne. Csak most, mikor mintha elhagyatottnak érezte magát s mindinkább azzá is vált ebben a veszélyes-szép szerelemben. Mégis, hosszú ápolás után lábra kapott. Felkelt és járt! Dr. Kisida Elek híres és kitűnő sebészprofesszor testi és lelki sebeit hallatlan nagy tudásával-aggódással és olykor bizony meglehetős szemrehányással kezelte.

-Magyar, nemzeti értelmiségi nem vetheti el magától az életet! Szembe kell szállni a nemzetet támadó erőkkel, menteni azt minden gondolattal, szóval, tettel, cselekedettel...Ezért s ennek kell élned! Miközben elcsomagoltam leendő hagyatékomat, könyvárammal egyetemben, azon töprengtem, a Laci szerepléseit rögzítő DVD- ket ne különítsem-e el, hogy meglepjem kedves ajándékként vele? Úgy döntöttem, lesz még erre bőven idő.  Ma, a délutáni szendergésemből, éles telefoncsengetés riasztott fel.Közös barátunk, a finom lelkű, képviselőházi tisztségviselő, Riczel Etelka hangját ismertem fel. Olyan furcsán vibrálóan szólt! -Laci- mondta.

- Igen- tette hozzá elcsukló hangon. Győrffy László a kiváló író, a szenvedélyes publicista másodszor is nekifutott! S átszáguldott ebből a csodálatosan szép életből!Oda, a másik oldalra. Fel, a mennyekbe! A halálba!

Drága Lacikám!

Szeretettel és kegyelettel emlékezünk Rád! Ám ezt nem tehetted meg velünk! Szeretteiddel, vélt és valós ellenfeleiddel. A nagy bajban vergődő magyar nemzettel!

Ölel,
 M.Szabó Imre

     Búcsú Györffy Lászlótól

Búcsúzom Tőled, de nemcsak barátaid, írótársaid, művésztársaid nevében, hanem mindazok nevében, akikért vállaltad a nagy, de reménytelen küzdelmeket: a mai kiszolgáltatott, kisemmizett magyarság nevében, a csonka-magyarországi és a kárpát-medencei magyarság nevében....

Búcsúzunk Tőled... Mélységes fájdalommal ... és lelkiismeret - furdalással...

Mert nem tudtunk megmenteni.

Nem segítettünk Neked méltóképpen, hogy megmenthesd önmagadat.

Pedig tudjuk:

Nem Te találtattál híjával, hanem a világ, amely körülvett...

Most már szembe kell néznünk Györffy László drámájának a nagy rejtélyeivel:

A Szent Lőrinc freskója című novelláskötetét a tavalyi könyvhéten mutattam be. Elolvastam a könyvet, majd újraolvastam... Majd újraolvastam a többi könyvet is.

( A Kőorgonák című regénytől a Szabad a vásár című elbeszéléskötetig, majd esszéit, közéleti írásait is. ) Mert meg akartam fejteni a Szent Lőrinc freskója különös rejtélyeit.

Sorolhatnám a könyv szereplőit... Ott van közöttük Somfai Dávid, akiről nem nehéz kitalálni, hogy Györffy László...

És én végig vártam, hogy nagyon kiemelkedik a többiek közül... De Györffy László vigyázott arra, hogy ne így legyen... Egy valami válik a könyvben uralkodóvá - nagyon különös ez, de így van -, a szeretet... A főhős helyett a szeretet válik uralkodóvá... Aggódó, megbocsátó szeretet...Különös szeretettel emlékezik vissza... Óvó, aggódó és megbocsátó szeretettel.

Pedig Györffy László nem szívesen beszélt vagy írt a szeretetről.

És magatartásával mintha éppen leplezni akarta volna a lelkéből oly gyakran feltörő szeretetözönt... Különös drámai feszültséget okozott életében, hogy valami miatt legyőzte azt az önmagát, akiben túlcsordul a szeretet...

Egyre érdekesebbé vált számomra a könyv.

És éppen akkor volt számomra a legérdekesebb, amikor visszaemlékezett... Úgy éreztem, mintha háromezer oldalas életrajzi folyam-regényből olvasnék néhány fejezetet...

Máskor is éreztem ezt Györffy Lászlót olvasva.

Biztattam is, írja meg a több ezer oldalas visszaemlékezést, önéletrajzi regényfolyamot.

Ő, most már nem írja meg! Ki a felelős ezért?

Nem szeretett kitárulkozni - vonhatnánk le a felületes választ.

De csak ennyi lenne a Györffy László élete elviselhetetlenné válásának a titka?

Nagyobb, félelmetesebb rejtélyekről van szó.

Aki ismerte, tudja, aki olvasta, tudja: Györffy Lászlóból teljes mértékben hiányzott a tekintélytisztelet...

Miképpen okozhat e csodálatos tulajdonság drámát?

Most tulajdonképpen azt is meg szeretném érteni, miért nem volt népszerű Györffy László nemcsak méltatlan, alkalmatlan politikusaink, de a legtehetősebb, legjobban támogatott - és ezzel együtt gyakran tehetségtelen - írótársai körében sem... De legkevésbé a mindenkori kultúrpolitika hatalmasai kedvelték.

Ezért nem kapott méltó elismeréseket, sem olyan jelentős díjakat, amilyeneket megérdemelt volna. Megkapta ugyan 1998-ban a Nagy Lajos-díjat, 2004-ben a Rendületlenül-dijat, de mennyivel többet érdemelt írásaival, magatartásával!

Őszinte, igaz, egyenes ember volt Györffy László - tehetséges művész, tehetséges író, de művészetével a kritika sem foglalkozott méltóképpen....

Mi mindennek a magyarázata?

Nem tudott és nem is akart alakoskodni...

Elég ennyit mondani megfejtésképpen?

Ó, nem. Sokkal félelmetesebb drámai helyzettel kell szembenéznünk!

Nagyon fontos lenne méltóképpen megismernünk e drámai helyzetet, hogy levonhassuk önmagunk számára is a következtetéseket.

Ami mindenki számára nyilvánvaló, Györffy László nem tisztelte az érdemteleneket, s nem is leplezte megvetését... Azok iránti megvetését sem, akik a díjakat osztogatják, akik a bírálatokat íratják.

De van erre súlyosabb magyarázat is. ( Mondhatjuk: metafizikai magyarázat.) A következő:

Györffy László látta, hogy kizökkent az idő, de nem tett úgy, mintha nem látná. Nem tett, úgy mintha az elviselhetetlen elviselhető lenne...

Kérdezzünk tovább:

Miért lett a Györffy László élete elviselhetetlen élet? Vannak erre könnyű válaszok - könnyen,felelősség nélkül kimondhatóak, és vannak nehéz válaszok. Olyan nehéz válaszok, hogy kevesen merik megfogalmazni.

Életének talán legnagyobb rejtélye, az életét megnehezítő nagy titok - mely egyben annak titka is, miért vált ő kemény szavú, harcos íróvá-, e titok:

Azok közé tartozott, akik képesek voltak átélni, hogy kizökkent az idő... Hogy mit jelent, hogy kizökkent az idő...

Hamlet leghíresebb mondatának első szavaival búcsúzzunk hát Tőled? Kizökkent az idő, ó, kárhozat...

A kizökkent időben a világ meghasad, s a meghasadt világ mindent elnyel, mindent, ami szent, ami értékes... Az emberi lét megromlik, az ember visszafejlődik: gyémántminőségüből válik szénminőségüvé...Mik történtek eddig a kizökkent időben? Megtévesztett királyok tolongtak, hogy aláírják dinasztiájuk kipusztításának tervezetét... És kitört a legértelmetlenebb a háború: az első, mely előkészítette a másodikat... de közben keresztre feszítettek egy népet, mert feltételezték, hogy legártatlanabb... A nagy misztériumjátékot ismételték meg, de ez alkalommal Isten helyett egy országoz feszítettek keresztre... Igen, Magyarországot keresztre feszítették az I. világháború után - büntették mindenki helyett, ellenség és szövetséges helyett egyaránt. Mert azt hitték, legártatlanabb. Azok büntették, akik előkészítették a háborút. Így természetes a kizökkent időben...Még mindig tart a háború, most éppen a keresztény civilizációt pusztítja... nem volt még ennél nagyobb veszedelem. A nemzethalál rémével néz szembe a magyarság és minden európai keresztény nemzet... Fogy a magyarság, öregszenek az európai keresztény nemzetek, és minden lelkiismeretes gondolkozó sejti már, hogy ha az idő " nem tolatik vissza a helyére ", a nemzethalál ellen nem tudnak küzdeni. De mi ma a nehezebb, mint helyretolni a kizökkent időt?

És aki látja, hogy kizökkent az idő, de képtelen helyre tolni, arra iszonyatos magány nehezedik... Olyan, amilyen Györffy László elviselhetetlen magánya volt...

Magánya? Látom hatalmas magányában a hatalmas keresztet is a vállán! Ó, nem tudtunk segíteni rajta, nem segítettünk neki vinni hatalmas keresztjét...Ő maga - hatalmas magányából mintegy kitörni akarván - a magyar nemzet legsúlyosabb sorskérdéseit vetette fel...

Ilyeneket:

- A magyar nemzet a rendszerváltozás idején nem vette át a hatalmat.

- A magyar nemzet lépett be a legkedvezőtlenebb feltételekkel az Európai Unióba.

- A magyar nemzetet forgatták ki legsúlyosabb mértékben a vagyonából a privatizáció során.

- A magyar nemzetnek van olyan kormánya, amely ünnepelni volt képes a magyar nemzet vereségét 2004. december 5-én...

- Az a művészet a legtámogatottabb a mai Magyarországon, amely rombolja a magyar nemzettudatot. Igen, valódi értékek helyett támogatják a mai Magyarország hatalmasai az olyan tévéműsorokat, színielőadásokat, rádióműsorokat és újságcikkeket, amelyek mintha tudatosan sorvasztanák a magyar nemzet öntudatát, amelyek a magyar lelket az elmúlásra és nem az életre készítik fel...

- A magyar nemzetet mintha tudatosan meg akarnák semmisíteni. Ki, kik, mi, mik? Ha Magyarországon tudatos népirtás folyik, akkor mi célból?! Hogy ne tudja a magyar nemzet helyre tolni a kizökkent időt - éltető, szakrális hagyományai feltámasztásával?!

Pedig semmi sem fontosabb, időszerűbb ma, mint a kizökkent idő helyretolása...

Kizökkent az idő, nem sikerült " visszatolni " a helyére, és a romlás folytatódik.

Mit lát, aki átéli, hogy kizökkent az idő? Mit látott Györffy László is? Látta, felismerte a hasonmásokat... Kikről, mikről van szó?

Hasonmás az, akinek a lelke tetszhalott állapotba jutott. Akiben kialudt az Égi Világgal való összeköttetést fenntartó titokzatos fény, lélek...

Nem könnyű kioltani a lelket, de az ember megteheti... de mindig csak I stenre emelt fegyverrel teheti meg... Azaz a felfoghatatlanul nagy bűnökkel.

Ki tehát a "hasonmás", akivel Györffy László megpróbált méltóképpen szembenézni?!

"Hasonmás" az például, aki államférfiként elárulja saját népét, és idegen hatalom érdekeit szolgálja. Ezzel Istenre emel fegyvert - és így szegényíti népét, önmagát pedig megfosztja attól, ami legértékesebb.

A bíró is, aki ártatlant ítél el - parancsra vagy ellenszolgáltatásért - , természetesen Istenre emel fegyvert.

De az író is és az újságíró is és a tudós is, aki anyagi érdekből vagy karriervágyból hazudik írásaiban... Mindezek hasonmások....

A hasonmás az, az bizony, aki Istenre emelt fegyverrel megölte saját lelkét és ezért emberként nem is élhet tovább, csak az ember hasonmásaként...

Sokan tudjuk, hogy léteznek hasonmások, de Györffy László felismerte őket, szemükbe nézett, és azok az ő tekintetéből kiolvasták, hogy nem áll módjukban az ő jelenlétében az ember szerepében tetszelegni...

És féltek Tőled, Laci, félelmükben áskálódtak ellened... Megpróbálták elérni, hogy ne hangozhassék hangosan leleplező ítéleted...

Hát van-e fontosabb, mint leleplezni a hasonmásokat?! A " hasonmások" tudatosan vesznek részt az idő kizökkentésében!

Igen, Györffy László tudta, hogy léteznek hasonmások... És, hogy a kizökkent időben gyakran átveszik a hatalmat... Miképpen győzhette volna le őket íróként, közíróként, művészként?

Nem könnyű bizony annak, aki hasonmás-látó... nem könnyű abbak, aki érzékeli, hogy az idő kizökkent...

Más rejtélyek is voltak Györffy Léászló életében, de mily harmonikusan illeszkednek egymáshoz e rejtélyek: nem a XX. -XXI. század szellemisége, illetve eszmeisége által meghatározottan írt és alkotott... Nem XX. -XXI. századi egyéniség volt, sokkal inkább XIX. századi... Igy is mondhatom: Ő még a Szent Korona misztériuma és tana által meghatározott világban élt. Mintegy visszavarázsolva magát a régi időkbe... A Szent Korona által átmentett szakrális hierarchia bűvöletében élt...

Ez a magyarázata annak is, hogy a hivatalos hierarchiát semmire sem becsülte... Mi az archaikus, a szakrális hierarchia titka? Aki méltóképpen őrzi az archaikus, a szakrális hagyományokat - annak a világnak a hagyományait, amelyben az idő még nem zökkent ki - ,az előkelő helyet foglal el a valódi hierarchiában...

Itt, e rejtélyes hierarchiában voltál előkelő helyen, Laci, itt voltak nagy sikereid.

Emlékezzünk itt Györffy László drámájának többi rejtélyeire is:

Kereste az igazságot - bejárta érte Csonka Magyarországot, bejárta Erdélyt - megtalálta és megírta az igazságot, mégpedig a méltó igazságszolgáltatás reményében...

Ó, nem is akart sokat! Csak annyit akart Ő is, hogy országban és egész Kárpát-medencében a Hazugság kultuszát váltsa fel az Igazság-kultusza. Hitte: a régebbi korok magyar hagyományaiba, misztériumaiba mint bevehetetlen várba kell menekülnünk az egyre nagyobb veszedelemben...

És a régebbi korok misztériumainak bevehetetlen várai mindig felépültek írásaiban...

Derűlátásodat erősíthette volna, Laci, hogy a magyar történelem misztériumjáték... És a misztériumjátéknak van egy magasztos utolsó jelenete... A Feltámadás...

Valódi, Istennek tetsző magyar életet álmodtál meg...

Küzdöttél a méltó magyar életért, a méltó magyar jövendőért, de aztán feladtad...

Feladtad a küzdelmet, Laci, nem sikerült megmentened önmagadat... És barátaidnak sem sikerült megmenteniük Téged hatalmas magányodból, nem sikerült kiszabadítanunk, de én hiszem: a Mindenség Ura, a Minden Titkok Tudója figyelembe vette, hogy magányod elviselhetetlenül nagy volt, kiszolgáltatottságod elviselhetetlenül nagy volt. Látta keresztedet, látta, hogy magadra akartad vállalni a legnehezebb feladatokat nemzeted megmentése érdekében, látta, hogy átélted a magyar nép minden szenvedését, minden kiszolgáltatottságát, s összegyűlt benned annyi fájdalom, amennyi már elviselhetetlen, s éppen ezért hiszem, hogy leeresztette a Fény-hidat a te lelked számára is...

És ezért megnyugtat minket, akik most vigasztalhatatlanul állunk itt, hogy a harcot, melyet a földi világban abbahagytál, folytathatod az Égi Világban...

Ennek tudatában csak e szavakkal búcsúzhatunk Tőled:

- Ha itt a földön már nem volt erőd a küzdelmet folytatni, küzdj tovább országod, néped méltó jövendőjéért ott, az örök Világosságban, ahol mindazoknak méltó helyük van, akik az Igazság szolgálatában élték le életüket.

És mondjuk el végül itt - búcsúzván Tőled - a magyarok hitvallását, mondjuk el, mert e hitvallás szerint éltél:

Hiszek egy Istenben,

Hiszek egy Hazában,

Hiszek egy Isteni örök Igazságban,

Hiszek Magyarország Feltámadásában,

Ámen

( Kocsis István író búcsú beszéde Györffy László temetési szertartásán hangzott el, és megjelent a " Magyar Világ " -ban )

Györffy László

( 1940 - 2009 )

Színésznek indult, Kaposvár, Miskolc, Debrecen, Győr, Békéscsaba, Veszprém közönsége láthatta a hős szerepekre alkalmas fiatalembert, de a szinpad mégsem kötötte magához, az irodalom vonzotta. Fábián Zoltán író barátunk, akkoriban az Írószövetség vidéki csoportjának titkára fedezte fel benne a novellistát. Voltaképpen magam is ott voltam a találkozáskor egy kaposvári színházi fesztiválon, ahol Györffy László a társulat tagja volt. Újságok kulturális rovataiban jelentek meg első írásai, aztán megírta első könyvét, melynek címe mintha egész további életére szóló, kissé keserű hangú biztatás lett volna: Dobd föl magad fiú! Az 1975-ös kötetet regények, elbeszélések, az ífjúságnak írott munkák, hangjátékok, tv-filmek követték, majd egyre sűrűbben közéleti írások. Tárcákban, cikkekben, esszékben, interjúkban kereste az elveszett társadalmi igazságot, szenvedélyessége nem ismert határt, ezért aztán gyakorta elkomorult, amikor tapasztalta, hogy szava falrahányt borsó a protekcionizmus, a politikai és irodalmi szekértáborokra szakadás korában. Utolsó éveiben egyre inkább hiányolta írói munkásságának elismerését, noha megkapta a Nagy Lajos-díjat meg a Rendületlenül-díjat, és kötetei is sorra megjelentek. Úgy érezte, sehová sem tartozik, magányosan küzd, és ez lassanként felőrölte idegeit. Szép könyvet - novellafüzért - írt Pestszentlőrincről, a gyerekkori táj nosztalgikusan támadt fel benne, mintha búcsúzásnak is szánta volna a kedves vidéktől és az ottani emberektől. Súlyos betegségét igyekezett legyőzni férfiasan, még mindig a munkába kapaszkodva, hogy amíg ereje bírja, ott legyen - mint egyik könyvének címében írja - a Harcvonalban. Azokért, akiket elért a gyenge szó.

A betegség, a szenvedés végül mégis legyőzte és hatvankilenc éves korában ez év január 27-én megtörte ellenállásra már képtelen erejét.

Szakonyi Károly

( Megjelent a Lyukas Óra 2009/1.számában )

Kaiser László:
Elhunyt Györffy László író, publicista

Jó tíz éve készítettem interjút Györffy Lászlóval a XIII. kerületi Ipoly utcai lakásában, ahová válása után költözött, s a később megjelent beszélgetést az ismert író egy kérdéssel zárta: "Ki tudja, mit tartogat még a kerületben a sors, és ahogy én hívom, mert hívő ember vagyok, a Fennvaló?" A Fennvaló is döntött, Györffy Laci is döntött: január végén 69 éves korában könyvekkel, tárgyi emlékkel teli otthonából átaludta magát a magányos, betegségekkel gyötört, okkal is, de talán túlzottan sötéten látó férfi és magyar író egy végső, nyugodt világba...Barátja, irodalmi barátja, kiadója voltam. S voltam szinte szomszédja - alig pár utca választott el minket -, beszélgetős szomszédja: hányszor kerestem föl, hogy meghallgassam zaklatott és nehéz életének fájdalmait, hányszor sétáltunk a Lehel piac környékén, hogy egy jó ízű beszélgetés, netán borozás erőt adjon mindkettőnknek. Mert egy-egy megingást, bánatba fojtott pihenési időszakot nem számítva Györffy László végigküzdötte és végigdolgozta az életét. Neki tényleg keserves gyermekkora volt: a pestszentlőrinci fiú édesanyját korán elvesztette, osztályidegenné nyilvánított apja mellett a nélkülözésben is volt része bőven, 56-ot, bár kint volt az utcán, egy kis bécsi kitérővel és rövid elfogással megúszta, ám a továbbtanulásnál csupán művészi pálya jöhetett számításba - így lett színész. Vidéki színházi korszakok után végleg az írást választotta, először nehezen, később is sokszor akadozva publikált, volt része a rendszerváltozás előtt szilenciumban, támadásban, de a rendszerváltozás után sem érezte igazán jól magát: mást várt íróként, mást várt emberként. Mondhatni: nem engedett. Őt idézve: "Józanságra törekvő, demokratikus érzületemet, s velem született szociális érzékenységemet, igazságérzetemet, keresztény- és magyarság tudatomat senki kedvéért nem változtatom meg." Az 1990 előtti időket a "korlátozott szabadság" korszakának tartotta, az utána következők pedig a "szabadon választott piaci alkuk szellemiségének rendjét" jelentették számára. Így hát munkába menekült, egész pontosan: dolgoznia kellett, hogy kimondhassa, megfogalmazza mindazt, amit látott maga körül, ami fájt neki. Az már a sors fintora, hogy ő, aki munkát segítő társra vágyott, ezt sosem kapta igazán meg igazán, hanem előbb-utóbb konfliktusforrás, írói téma lett érzésből, nagy szenvedélyből. Ha igaz Kosztolányi mondása, hogy a művész akkor arat, ha termését elveri jég, akkor Györffy László bővelkedett aratásban, jégverésben. Más szóval: szenvedésben és alkotásban. Színpadi és filmes szerepeken, dramaturgiai munkákon, folyamatos folyóirat megjelenéseken, felolvasásokon túl 26 könyvet publikált: "életes" novellákat, elbeszéléseket, hangjátékokat, regényeket és főleg az utóbbi években harcos, indulatos publicisztikai írásokat. Az életrajzi elemeket bőven hordozó írások a valóságot vizsgálták és mutatták föl. Keményen ítélkezett, írásban, szóban egyaránt. Ebben nem csupán sebeket lehet osztani, de megsérülni is könnyű. Aztán elfáradt, mint megannyi magyar író, művész. Belefáradt a perlekedésekbe, a betegségbe, a magányba, a ma oly jellemző kritikai visszhangtalanságba. Előbb az életet kérdőjelezte meg, aztán az írást. Vagy fordítva: majdnem mindegy, számára a kettő egyet jelentett. És döntött. Németh Lászlót szabadon idézve: Nem volt igaza a legvégső döntésében, de életét adta a tévedéséért!

( Elhangzott az író temetésén és megjelent a POLISZ 2009.márciusi számában )

 MAGYAR NAPLÓ

A Magyar Írószövetség szomorúan tudatja, hogy Györffy László író 2009. január 27. napján, életének 69. évében elhunyt.

Búcsúztatására és temetésére 2009. február 13-án déli 12 órakor a Pestlőrinci Temetőben kerül sor (Budapest, XVIII. Nefelejcs u. 101.).

Szlovákiai Magyar Írók Társasága

Elhunyt Györffy László író, publicista Életének 69. évében, 2009. február 10-én tragikus körülmények között elhunyt Györffy László író, publicista. Temetéséről később intézkednek.Györffy László 1940-ben született Budapesten. A gimnáziumi érettségi után segédmunkás, kocsikísérő, színházi díszletmunkás, könyvesbolti elárusító volt, majd 1961 és 1965 között elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Több vidéki színháznál dolgozott mint színész és dramaturg, a közönség a többi között az Erkölcsös éjszaka, a Ballagás, a Macskajáték című filmekben láthatta. Györffy László 1982-től szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett: 24 könyve jelent meg, köztük novelláskötetek, regények, valamint tanulmányait, közéleti írásait összefoglaló műve. Munkája elismeréseként 1991-ben és 1998-ben átvehette a Nagy Lajosról elnevezett emlékplakettet és díjat, 1994-ben és 2003-ban rádiós nívódíjakat kapott, 2000-ben pedig elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia arany oklevelét, a Bertha Bulcsú-díjat 2004-ben és 2005-ben is neki ítélték. Györffy László tagja volt a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Írók Egyesületének, a PEN Klubnak, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének és az Irodalmi Filmalkotók Egyesületének is.

Elhunyt Györffy László író

Magyar Rádió

Magyar Rádió

Székelyhidi Ágoston búcsúja

Tisztelt Gyászolók és Emlékezők!
Kedves Barátaim!