Két bagatel
Györffy László
Karvánszky, a zsugormester
Az ember gyógyászatban létezik májzsugor, mondjuk kóros, állandó alkohol nagy mennyiségű rendszeres fogyasztása következtében. Vagy vesezsugor, amely a szerv külső és belső alakjának állandóságát biztosító kötőszövetek idült betegsége, miáltal a gömbbé zsugorodott sünhöz lesz hasonlatos az ember. Persze el is hullhat a földbe, társul szegődve a hervadó levelekhez, melyek összezsugorodva hasznos humuszként szolgálnak az élve maradott embertársaknak.
A májzsugor, vesezsugor és az 1920. június 4. délután félötkor történt harangzúgásos országzsugor után a fővároszsugor vált ismertté a huszonegyedik század első évtizedének végén a Kárpát-medence közepe táján, köszönhetően Karvánszky főpolgármesternek, párt-, elme- illetve munkatársainak.
Karvánszky, nevéhez méltón tizenöt éve magához ragadta, szabadon szárnyaló madarakhoz hasonlatos demokratikus választással a hatalmat, aztán végleg győzött az állammal szemben. Ő lett az állam az (magyar) államban, bár semmilyen képességével nem hasonlított a Napkirály XIV. Lajoshoz, aki ezt magáról, mint francia a francia államban, mondotta volt. Hozzá való hasonlatossága oly igen távol állott, hogy még messze elhaló sóhajként sem lehetett érzékelni mindazt, miként a Napkirály intézkedéseit követően az 1700-as években a francia etikett és életmód Európában mintaképül szolgált.
Karvánszky trónolásának eredménye legfennebb a fővároszsugor lett.
Először leromboltatta a régi, százados házakat, helyette üvegpalotákat építtetett (főépítésze sűrűn bólogató egyetértése közepette), ahol naponta sok-sok géppel számolták a barátai összelopkodott pénzét a bankárok, illetve a csinos ruhácskáikban ücsörgő adminisztrátor leányzók és asszonyok.
A főutakon évente egyszer (no ebben hasonlított a Napkirály idejéhez képest fényévnyi távolságra züllött párizsiakhoz) ő is gyakorló és álcázott leszbikusok és homoszexuálisok "meleg" fölvonulását szervezte "Budapest-parádé" elnevezéssel. És persze a Szajna partot utánozva a Duna-partot több száz méteren beboríttatta homokkal (csak nem ez is a "homokosoknak" nevezett ferdehajlamúakra való célzás akart lenni?) és pár tucat, faládába állított műpálmát helyeztetett el a homokon, mintha csak tengerpart lenne ott hirtelen, a benzingőzt okádó, zúgó, robogó autók helyett. Ebből lett a Budapest-plage, a volt Kun Béla rakparton, ott, a belterjes rokonságban élők fővárosi negyedében.
Vörös vezér helyett plage, ez lett Karvánszky egyik dicső tette.
De volt még néhány.
Egy föld alatt húzódó újabb metró vonalat akart építeni, holott az állam ellenezte, de hát ő állam volt az (magyar) államban és olyan mélyre ásatott, ahol nem kellett volna, hogy bizony a középkor elején dolomit-sziklákból keletkezett több ezer éves Gellérthegy Szent-Gellért szobrostól, Citadellástól belecsúszott a Dunába. Sőt, az egykori Szabadságszobor pálmát tartó nőalakja szinte vidám kislányként hengergőzött lefelé a hegyoldalon, mintha csak jószántából bucskázna egyet örömében és úgy toccsant a vízbe, mint egy jól megtermett víziló. Már amennyire víznek lehetett nevezni azt a több emelet magasba felcsapó sártömeget, ami elöntötte a Duna mindkét partját és az Országház emeleti ablakain folyt befelé a képviselők padsoraiba, akik a folyosókra vezető ajtók felé nyomakodtak, tódultak az ablakon behömpölygő iszap elől.
A Gellérthegy-omlás is a fővároszsugorhoz tartozott, mint Karvánszky dicső terve. Ennyivel is kisebb (alacsonyabb) lett a város.
Ez azonban nem igen érdekelte őt, hiszen a lakók többsége, akár tudatalatti tudatlanságból, akár még szívük dobbanásában is vele éreztek együtt. Így hát nagy volt a felelőssége és ezért talán a lelki görcstől mindig kisség torzan vicsorgó főzsugorítóvá kellett válnia. Egyenesen zsugormesterré. Mert ez volt a többségi szavazók óhaja.
Természetesen a zöldterületeket is zsugorította Karvánszky a zsugormester, bár a szomszéd Bécshez képest, ahova szívesen járt bevásárolni, hatszor kevesebb volt nálunk, de vágták, aprították a budai hegyek fáit és építették a mesebeli mézeskalácsházakhoz hasonló palotácskákat a szabadon szárnyaló képzelet szerint.
Persze a fővárosi parkok is zsugorodtak, mit neki bécsi Volkspark vagy Stadtpark, beépítették nálunk szép sorban mindegyiket és ha valahol lebontottak néhány, ragyaverte vakolatú, hatvan éves, második világháborús golyószóróktól lyuggatott házat, oda rögvest benzinkút került, netán lakópark, a vicsorgó zsugormestert, a főzsugort választók külhonból ide települt vérrokonainak.
Magától értetődően szellemi zsugor is bevezettetett, hiszen egy-egy külső kerületben megszűnt az óvoda, iskola, buszközlekedés, így csak a belső kerületi elit negyedekben folyhatott a jövő nemzedék szellemi élete. Ezeken kívül zsugor, szellemi elnyomás.
Szóval csöndesen agonizált a fővároszsugorban szenvedő Budapest, akárcsak az aluljáróinak a területét zsugorító, a falak tövében koszfoltos, elszakított paplanokon, hajtogatott kartondobozokon fekvő, gyakran májzsugorban betegeskedő hajléktalanok.
Karvánszky zsugormester városa imigyen kezdett alakulgatni.
De még nem volt az igazi.
Ekkor ötlött eszébe a nagy zsugor.
Először csak titkos, egyenlő jogú, demokratikus választáson a külső kerületeket iktatta ki közigazgatásilag a fővárosból, Soroksártól Rákospalotáig, Újpesttől Nagytétényig s ezek úgy hullottak a cikcakkos térképről lefelé, mint fáról az őszi levelek.
Persze, hogy felzúdultak a kiválasztott (kirekesztett) kerületek, mert ugyebár Pest megyéhez kellett tartozniuk, ahol viszont többet fizettek a villanyáramért, vízért, nem beszélve a sok új hivatal megszervezéséről, ami pénzbe került. Posta, iskola, autóbusz ugyan alig maradt, mert azokat is zsugorítás címszó alatt megszűntette.
Mert a zsugor, az zsugor.
A külső kerületek után - evés közben jön meg az étvágy - többségi, demokratikus harapdálással a belsőbb kerületek következtek: Kőbánya és Kelenföld, Pasarét-Rózsadomb és Kispest. Ugyanis Pestszentlőrinc-Pestszentimrétől a Rákosokig (Liget-Csaba-Kert) és Zugligettől Sasadig, Kelenföldtől Nagytétényig már korábban megszabadult, azok már elestek, elhulltak.
A zsugormester Karvánszky és persze elv- meg párttársai a kívül tágasabb elv alapján, s hogy a zsugorított országban igazi belső mag legyen a zsugorított fővárossal, úgy rúgták le magukról a kerületeket, mint egy rosszul alvó, álmatlanságban szenvedő városlakó a dunyha végét egy fülledt, rossz levegőjű, központi fűtéses panelház kicsiny félszobájában.
Pedig Karvánszky, a zsugormester és elv- meg párttársai igencsak nagy, világos szobákban éldegéltek, ahol élvezhették a napfény ízét. De így, a fővároszsugorral már a választóik is egy hatalmas tömb akolmelegébe húzódhattak, közelebb egymáshoz, és nem csak ott a Duna-parton a belterjes rokonságban élők. Hogy ők most már igazi összetartozó és összezsugorodott elit kis közösségként uralják az összezsugorított fővárost.
Amikor úgy a kétezres évek első évtizedében Karvánszkynak menni kellett a hivatalából, nem kellett szembenéznie a feledés homályával. Mert Maródi Bálint oktatási miniszter, elv- és párttársa gondoskodott arról, hogy az általa íratott iskolás tankönyvekben zsugormester Karvánszky, mint jeles főpolgármester vonuljon be a (magyar?) történelembe, olyan díszpolgárok mellett, mint Tom Pengető, magyar származású amerikai képviselő. Charles Védőgáti, ugyancsak magyar származású, de üzletember, Georg Soroló, persze, hogy ő is magyar származású, amerikai, azonban bankár, továbbá Kondrog György író magyar származású németországi lakos, de főként Josef Visszarionovics Dzsugasvili, másként, az acélos Koba, azaz Sztálin, a volt Szovjetunió nagy vezére, aki éppen ellentéte volt a pesti kis zsugorembernek, hiszen ő a tágasság iskoláján verekedte végig magát.
De hát kis országnak kis zsugormester kellett.
Györffy László
SMS halál
- Itt ülünk Marthaval, holland barátnőmmel, mint két öreg tyúk, a repülőtéren. Mondtam, hogy vele megyek. Egy óra késésben vagyunk már. Talán nemsokára indítják a mi gépünket is. Puszi.
- Megérkeztünk. Tengerre néző szobát kaptunk. A légkondi nem működik, fáradt vagyok, meleg van. Puszi.
- Elutazásod előtt is a barátnődnél voltál a Dunakanyarban? Ezért nem találkoztunk?
- Mi ez? Csak nem féltékenykedés? Mondtam, hogy itt van nálam a barátnőm Hollandiából. Megbeszéltem vele, hogy együtt megyünk Törökországba. Puszi.
- Nem kaptam választ az egyszerű kérdésemre. Puszi.
- Az egyszerű kérdésemre én is csak egyszerű választ vártam. Féltékeny vagy? A szobát elcseréltük. Olyan bőséges a kaja, hogy te nagyon élveznéd. Puszi. P. S. Véletlenül 4 csillagos hotelt csíptünk ki.
- Örülök, hogy már jó szobátok van és jó a kaja. Puszi.
- Itt most lenne időm alán olvasni, de nem hoztam magammal csak egy könyvet, ami az 1956-os forradalomról szól és olyan részletek vannak benne, amit én nem ismertem eddig. Most már el tudom képzelni, mit jelentett neked akkor vizsgálati fogságban ülni. Hogy telnek a napjaid? Én itt most a szálloda halljában ücsörgök, mert Martha lefeküdt. Sok rakit (török ital) ivott, én bezzeg nem! Orosz és német turisták mászkálnak itt és török pincérek. Legközelebb te is velem jöhetnél. Igaz, nem tudom, hogy milyen is ez a viszony közöttünk, hiszen csak két hónapja ismerjük egymást. Na, akkor puszi.
- Beteg lettem, fáj és piros a torkom, talán valami fertőzést kaptam az uszodában. Az orvos gyógyszert írt fel, különben sétálok, s mint afféle nyugdíjas újságíró már írtam egy újabb cikket.
- Hogy tudsz dolgozni, ha fáj a torkod? Este egy török szórakozásra megyünk. Vacsora, tánc, gondolom hastánc (ez kell az európai pasinak). Most hamarosan megyek a tengerbe úszni, nagyon meleg van, de a szállodában mindenütt légkondi. Gyógyulj. Puszi.
- Lázam is lett, de ami a nagyobb baj, hogy olykor fáj és vacakol a szívem. Pedig egy infarktusom már volt. Puszi.
- Vigyázz magadra, ment a szíveddel is orvoshoz. Mi most éppen kirándulunk, várost nézünk, vásárolunk, busszal megyünk mindenhova, a hőség nagy. Puszi.
- Hőség itt is van, majd megyek orvoshoz.
- Este nagy kiruccanás volt egy turistáknak berendezett lokálba. Volt egy sudár pasi, nőies fátylakkal (ez legfeljebb a homoszexuálisoknak volt jó), fél órás hastáncot dobott be, majd egy csecsen tánccsoport, aztán kozák táncosok, fantasztikus tempóval és akrobatikával. Éjjel fél egyre értünk vissza, az egyik török pincér udvarolni kezdett Marthanak egy esetleges hollandiai meghívás reményében. Egyesek a tutajos szemű orosz lányokat kajtatják, vannak elegen. Most megyünk a tengerbe úszni, mert azt aztán lehet, langyos, selymes. Puszi.
- A körzeti orvos felírt valamit a szívemre, mert aritmiás zavarom lett és magas vérnyomásom. Puszi.
Mi van a szíveddel? Mi az, hogy vacakol? És a gyógyszer hat? Tudsz ilyen állapotban írni? Törődik veled valaki? Ezek a kérdések foglalkoztatnak napok óta, de nem akartalak téged ezzel idegesíteni. Ma egész nap strandoltunk, meg évődtünk török legényekkel (átl. életkoruk 20). Nagyon akarják gyakorolni a németet és angolt, kedvesek, veszik a lapot, lehet hülyéskedni velük.
- Remélem a gyógyszer rendbe hoz, természetesen uszodába nem megyek, bár nagyon meleg van. Puszi.
- Gyógyulj minél előbb. Mi most rekkenő hőségben egy kora-keresztény bazilika romjai között támolygunk, előtte egy görög színház maradványait másztuk meg. Most megyünk tovább, Lykiában egy tengerbe merült Kekova nevű város fölött fogunk úszkálni. Puszi.
- A szívritmusom rendben, most nem szorít, ezért holnap nem megyek orvoshoz. Puszi.
- Örülök, hogy a szívritm. javul, de azért menj csak orvoshoz megint. Talán csak ki kellene pihenned magad. Hatalmas esti program készülődik, énekszámokkal, tánccal. Annyi itt az orosz és ma megszaporodtak - iskolavég - mint Budapest elfoglalásánál, nyüzsögnek és van pénzük rogyásig. Műsor után fürdés ismét a tengerben. Marthat nagyon kiszolgálja a török udvarlója, én csak itt nézelődöm. Puszi.
- Ma dolgoztam és újra lementem úszni, mert rettentő meleg van. Puszi.
- A vérnyomásod és szíved hogy van? Jó az, ha úszol? A tegnap esti bulin nagy táncolás lett a medence mellett, remek hangulatban, utána pedig éjjeli úszás a holdfényes tengerben. Hát ilyen eseménytelen itt az élet. Puszi.
- Leadtam a cikket, amit írtam. A gyógyszer talán használ. Puszi.
- Holnap kirándulás lesz Pamukkaleba, hajnalban indul a busz és estefelé ér vissza. Török nőket itt nem lehet látni az utcán, otthon kuksolnak (iszlám). Most éppen napfelkeltekor a Földközi tenger partján kanyargunk, nemsokára megérkezünk Antalyaba. Puszi. Gyógyulj!
- Voltam orvosnál, mert a szívem megint aritmiásan ver és 184-re ment föl a vérnyomásom, de nem tudom mitől? Szép lehet a tenger és jók a kirándulások. Puszi.
- Szeretném a hírt venni, hogy minden oké! Az orvos kezelésbe vett. Megint egy kirándulásra megyünk. Tűző napon, árnyékban 45 C fokban, római romokon, HIEROPOLIS a neve, szökdécselünk. Folyt. köv. Most a légkondis buszban az indulásra várunk és egy álmosító török zenével megyünk a vacsora felé. Vigyázz magadra és sok puszi.
- A nátha elmúlt, a szívem miatt az orvos újra EKG-t csinált. Így közvetlenül nyugdíj után egyedül, néha betegen, ez nem egy életbiztosítás a hosszú életre. Puszi.
- Remélem jól vagy. Tegnap későn érkeztünk haza, a barátnőm kezét megkérte a török pincér. Lehet, hogy lagzi lesz? Én, mint csóró magyar nem vagyok olyan kapós. Puszi.
- Nagyon fáradékony lettem, de azt hiszem nagyobb baj nincs. Puszi.
- Nyilván az aritmiás szíved miatt vagy fáradékony. Ebéd után mindig feküdj le és sokat pihenj. Puszi.
- Ma dolgoztam, újra egy cikket kezdtem írni. Puszi.
- Minden rendben veled? Aggódom, mert már két napja nem jelentkeztél. Itt most végeztünk a vacsorával (büfé) és fel kell állnunk az asztaltól, de nemigen megy, mert annyit ettünk. Nagyon belejöttünk a nyaralásba! Remélem nincs bajod, válaszolj! Puszi.
- Minden rendben, de azért majd megyek orvoshoz kontrollra. Puszi.
- Mi van veled? Megint két napja nem válaszoltál. Csak nem történt valami? Már nagyon ideges vagyok ezért. Itt mélykék este van, a tengerparton a szellőben bólogató fák, a törzsükön spirálisan feltekert égő lámpácskákkal, mögöttük a kékezüstösen csillogó tenger, közvetlen előttem egy kivilágított, türkizkék medence, háttérben egy zeneszám szól: "WISH YOU WERE HERE", ami azt jelenti: kívánom, hogy itt legyél. Azért fordítottam le, mert tudom, te csak németül beszélsz. Holnap megyek haza, délután már Budapesten leszek. Azonnal hívlak. Puszi.
- Kedves ismeretlen! A Somfai úr kézitelefonján olvastam az utolsó üzeneteket, meg a számot, amire most írok. A Margit kórház intenzív osztályáról jelentkezem, ide tessék jönni és lelkileg fölkészülni. Eszter nővér.