Levél a Jézuskához

Kedves Jézuska! Én már nagyfiú vagyok, sőt, úgy is mondhatnám, öregfiú, majdnem hatvan évvel túl az óvodás koron. azt gondoltam azonban, talán nem haragszol meg, ha nagy elfoglaltságod mellett - így karácsony táján - én is terhellek ezzel a levéllel, mert sok-sok gyermek ír Neked, de azt hiszem, a magam nemzedékének tagjaitól nemigen kaphatsz ilyenféle irományt. Egyébként az a helyzet, hogy néhány dolgot csak Neked lehet elmondani, és esetleg bízni abban, hogy karácsonyi ajándékként segítesz nekünk. Ugyanis feltűnően sokan tértek és térnek meg a Te országodba a mi Földünkön kívül az én nemzedékemnek, sajnos elsősorban férfi tagjai. Úgy tűnik valahogyan nagyon megviselte őket ez a még földi időméréssel sem igazán hosszú, közel hat évtized, s mert elég rossz világot éltek, olykor talán emberi gyarlóságból önmagukat is pusztították, különböző kábulatokkal védekezve a földi valóság ellen. De az az igazság, hogy Karácsonykor, midőn Te angyalkáidat küldöd a Földre mindenféle ajándékkal, valamikor régen, még iskolába sem járó nemzedékem tagjai idejében gyilkos háború dúlt itt Európában, s ebben a Kárpát-medence közepére zsugorított országban is.

Aztán a szeretet-vallásodat üldözték, emlékszel, úgy, mint a Te idődben, és tanítványaid idejében. Ama huszadik századi második világháború után is a papokat és apácákat, földi követőidet olykor még börtönbe is csukták, a többi, civil, szellemi hívőd pedig jobb volt, ha otthonának négy fala között gondolt az általad több mint kétezer évvel ezelőtt meghirdetett életre, hitre. Később pedig, ahogyan ezt Te pontosan tudod, jött itt nálunk 1956-ban egy nagy forradalom, sőt újabb háború, de most már csak ellenünk, magyarok ellen. Akkor, majd azután több évtizedig, megint csak keserves szellemi - s olykor fizikai - kínlódáson ment keresztül ez az én nemzedékem. Mikor pedig eljött országunkban is a mi földi rendünk fordulása, újra csak sok-sok mindennapi küzdelem várt, az immár javakorabeli felnőtt férfiakra és nőkre. Csak kopott, használódott földi porhüvelyük, bár Te tudod miért, inkább a férfiaké, míg végül, kissé korán és feltűnően sokan az egykori világháború alatt óvodás korúak közül, kezdtek megtérni a Földön kívüli világodba.

De hát mindezt Te nagyon jól tudod, és főként nagyon jól ismered a mi emberi fajtánkat, hiszen emlékezhetsz még arra, milyen volt Neked itt nálunk a Földön vendégeskedni, s mit éreztél akkor, mikor keresztre feszítettek, és miket kellett átélned addig is, hogyan bántak Veled. Tehát jól ismered azokat az embereket is, akik közöttünk élnek, és nemcsak azon a tájon, ahol Téged akkor megkínoztak, és ahol ma is gyermekeket lőnek le, csak mert kövekkel dobálják a fegyveres katonákat. Tudod, olyan katonákat, mint amilyenek a Te római cohors-katonáid voltak, akik idegenként akartak rendet tartani és uralkodni a Te szülőföldeden.

Szóval, ismered Atyád teremtményeit, ezért most csak arra kérnélek, hogy küldj le ide a Földre egy pár, szárnyukat elrejtett, álruhás angyalkát, hogy ugyan már, súgjanak néhány jó szót egyesek fülébe, így Karácsony táján, a Te születésed emlékére. Igen nagy szükség lenne erre, sőt, igen nagy igény is. Próbálják majd ezek az angyalkák rávenni némely pozícióban, hatalomban ügyködő embertársunkat, hogy ne gyűlölködjenek már annyit a munkahelyeken. És mások pedig az utcán, az üzletekben, sőt, az otthonokban. Ahol feleségek a férjek ellen, férjek az asszonyok ellen, fiúk, lányok az apjuk, anyjuk ellen vagy éppen csupán biológiailag, de nem szellemiségükben szülők a gyermekeik ellen idegeskedve, mérges indulatokkal telve nehezítik az amúgy is egyre nehezebben elviselhető hétköznapjainkat.

Tudom, vannak őrangyalok szép számmal egész esztendőben. Magam is a Te szeretetteljes gondoskodásodból bírok eggyel, aki az utóbbi években, természetesen a Te segítségeddel, kétszer is visszatartott ebben a földi életemben. Itt kérnélek most csak mellékesen, hogy ha van még dolgom, úgy karácsonyi ajándékként, erősítsd meg eme őrangyalomat szolgálatában. De a többiekről akartam beszélni, hiszen itt forgolódnak közöttünk, azonban most mintha tisztes angyali seregedből olyanokat is le kellene küldened ide hozzánk, akik csak éppen gyorsszolgálati teendőket látnának el.

Lennél szíves tehát Karácsonyra küldeni az amputált hazánkba jó sok angyalkát, hogy segítenének már kicsit megváltozni némely hatalommániás, agresszíven gondolkodó, vezető pozícióban ügyködő embertársunknak. Bár attól tartok, sajnos, több millióra lenne szükségünk. De nem akarok telhetetlen lenni, s tudom, nem lehet minden rosszakaratú ember mellé egy angyalt állítani. Remélném azt is, hogy mint Te annak idején hirdetted, a mag, ha jó földbe hull, kicsirázik és termést hoz. Tehát az a néhány küldött karácsonyi ajándék-angyal is majd rábír pár százezer embert arra, hogy szíveskedjék a Te keresztényi hited szerint gondolkodni és élni. Még akkor is, ha az új módi, nagy Európa Uniós tervekben ez a Te keresztényi gondolkodásod nem szerepel. És ezek az angyalkák majd, hadd legyek megint kissé önző, elsősorban itt nálunk, ebben a most szegényedő, kiszolgáltatott, a mindennapokban félrevezetett emberekkel belakott magyar tájon bontakoztatnák ki jótékony működésüket. Hiszen tudod Te mi a szegénység, az egyik napról a másokra élés, tengődés, tudod, milyen igazságtalan világ az, ahol százból negyven ember olyan szegény, hogy némelyik, a szegények legszegényebbje, elkeseredésében olykor már csak a Te égi országodban kívánna élni. Viszont abból a százból, ezt is tudod, hét meg olyan gazdag, hogy azt sem tudja, mit csináljon jó dolgában. Amúgy emlékeztetnélek arra, ha nem veszed rossz néven, miután itt a földi életedben Te is felnőtt lettél, no nem olyan javakorabeli, mint én, meg a nemzedéktársaim, hanem majdnem feleannyi idős, de felnőtt, komoly emberré váltál, akkor bizony háncsból font korbáccsal kergetted ki a pénzváltókat és kufárokat Atyád házából. Bizony, azok is feltűnően hamis úton gazdagodtak meg, akárcsak ezek a maiak itt, a mi magyar hazánkban. Persze sokan mások is, más helyeken ezen a földi golóbison, de most, megint kicsit önző módon, a hozzánk leküldendő angyalokra kérlek. Lenne ez a mi karácsonyi ajándékunk Tőled ebben az igen keserves 2005-ös évben. Én a magam részéről megígérem és igyekszem majd betartani, hogy jó leszek, mint már öregedő nagyfiú, kellő önuralommal nem veszekszem ostoba hivatalnokokkal, megpróbálom elviselni, hogy saját szellemi társaimról kiderül, nem is annyira társak a közös, emberi küzdelemben és igyekszem majd kedves lenni azokhoz is, akik saját gyarló természetük okán, piszkálódó megjegyzésekkel, hátam mögötti ármánykodással nehezítik köz- és magánéletem. Ez utóbbi, azt hiszem, nehezen fog menni, mert túl sokat tűrni nem egészséges, és bizony még gondolatban sem lehetne ezt kimondanom nem vagyok Hozzád hasonló, ahogy egyikünk sem hasonlítható Hozzád, bár Atyád téged saját képmásunkban küldött ide a Földre, több mint kétezer esztendővel ezelőtt.

Remélem nem túl nagy kívánságot közvetítek több, javakorabeli nemzedéktársam nevében.

Gyarló, emberi szeretettel és tisztelettel: Györffy László

Magyar Fórum, 2005. december 22.